Megint elaludt. Remélte, jaj de nagyon remélte, hogy ez a nap más, jobb lesz mint az előző. Azt hitte, annál semmi sem lehet rosszabb, mint amikor reggel beköszönt a havibaj,...
Nincs olyan ember a Földön, akinek ne lennének különleges rítusai. Amit egy évben egyszer, havonta, hetente, vagy akár minden nap lezongorázunk a fejünkben vagy egész lényünkkel.
A szerelvény csikorogva állt meg az állomás zúzmarás sínpárján. Még legalább öt percem van arra, hogy átgondoljam, mit csináljak az alatt a négy, végtelennek tűnő óra alatt, amíg hazaérek.
Itt van az új, itt van újra. Mármint az új év. Kívánságok, köszöntések, fogadalmak, remény, tervek, félelem. És persze megint nagy feneket kerítünk az egésznek.
Augusztusi vasárnap délután. A határvárost elhagyó, kopott-kék személyvonat zsúfolásig telve zötyög a megyeszékhely felé. A fiatalok fáradtan pihegnek súlyos hátizsákjaik alatt.
