A két Grétsynek ajánlom, minden tisztelet nélkül *** A FINNUGOR ELMÉLET ALKONYA című, könyvesbolti forgalomban kapható egyetemi jegyzet részlete
Ábra. Veleméri cserépedény a Sindümúzeum raktárából
***********
A kutatás joga
Még a sztálinista fogantatású, máig illegitim alkotmány is biztosítja a tudományos kutatáshoz való jogot. Az akadémikus nyelvészet képviselőit azonban mintha figyelmeztetni kellene erre.
Komoróczy Géza (1976) például romantikus és zavaró irányzatnak tartja a „délibábos” eszméket: „Anélkül, hogy túlbecsülném a délibábos eszmék zavaró szerepét a mai közgondolkodásban, úgy vélem, hogy a sumér-magyar nyelvrokonítás napjainkban tapasztalható népszerűsége bizonyos zavart jelez a magyar társadalom történeti tudatában. Igaz, a hasonló eszmék feléledése, sőt mesterséges élesztése úgyszólván világjelenség; de nem szabad hagynunk, hogy ez az ár sodorjon bennünket is ... A múltnak az a felfogása, amelyet a nemzeti romantika alakított ki, ma is eleven. Ezt a szemléletet kell meghaladnunk.”
Szőcs Géza (1994/8) is egyetért a romantikus meghatározással, de Komoróczyval ellentétben szükségesnek és hasznosnak tartja az effajta keresgéléseket:
Mint írja: a romantikus beállítottság lényege a „valahonnan származni”. Valahonnan - máshonnan. Ilyenformán a legtöbb magyar származás-elmélet romantikus szemléletű. Mindeniknek az a lényege, hogy a magyarság a többé-kevésbé távoli múltban valamilyen más néptől, vagy népek keveredéséből származott, és hogy a magyarság „tulajdonképpeni őshazája” valahol máshol, egy egészen távoli vidéken lappang.
Szerintem, nemcsak az irodalmi vagy szellemtörténeti romantika szemléletével nem esedékes történelmi leszámolást végezni, hanem a romantikus történetírói és nyelvészirányzatok művelői által összehordott adatrakományt sem szabad kidobni az őstörténet kutatóhajójából. Annál kevésbé, mert éppen ezek az irányzatok – mint a „barokk”, a „romantikus” és az „újromantikus” történetkutatás és nyelvészkedés voltak azok, amelyek felgyűjtött adataikkal megnyitották a kutatás láthatárát. És a magát a romantikusoktól indokolatlanul és mereven elhatároló finnugorizmus, a ma egyedül akadémiai védettség alatt álló nyelvészeti és belőle fakadó történeti felfogás az, amely az őstörténeti kutatásokat nemcsak feleslegeseknek és haszontalanoknak, hanem éppenséggel kártékonynak minősítette vagy minősíti most is, mint azt Komoróczy tette. Amikor a sumérizmus pártjára állok, lényegében a romantika pártján állok; amikor azonban a romantika pártját fogom, a kutatások és vélemények szabadságának pártját fogom, többek között a romantika meghaladásának – de nem kiátkozásának! – a szabadságát is. . .
