A két Grétsy figyelmébe ajánlom, minden tisztelet nélkül *** Könyvesbolti forgalomban kapható egyetemi jegyzet részlete
A szakirányú végzettség értékelése
Róna-Tas András állapítja meg, miszerint „A nyelvtudomány alapjait ma már hosszú egyetemi tanulmányok révén sajátítja el a szaktudós, s ezek közé tartozik a nyelvrokonság bizonyításának kérdése is.” (1978/388). Az idézetben fontos a „ma már” kitétel, ugyanis többen a régi idők tudósaitól is megkövetelik a megfelelő, lehetőleg a megszokott, „hivatalos” keretek között mozgó tanulmányokat. És éppen itt bukkan elő a zűrzavar, a csőd – mondja Hegedűs József.
Mert például Edisonnak úgyszólván semmi iskolázottsága nem volt, mégis ő a minden idők koronázatlan feltaláló-zsenije. Ugyanakkor Hunfalvy Pálnak, jeles nyelvészünknek volt ugyan egyetemi végzettsége, de az éppenséggel a jogi egyetem volt. Ráadásul eleinte hadilábon állt a magyar nyelvvel is (mivel nem magyarnak született), de megtanulta, mi több, elsajátította a korabeli magyar nyelvészetet, s jelentős mértékben járult hozzá az akkor még gyenge lábakon álló finnugor nyelvészet megalapozásához.
Ám van egy furcsa ellenpélda is: Cserép József kiváló klasszika-filológus volt, bölcsészdoktori címet nyert Sallustius történetírói munkásságából, ezenkívül gimnáziumi tankönyveket is írt, majd 1889-ben Kolozsvárott magyar nyelv- és irodalom szakon kiegészítő oklevelet szerzett. Ezzel a kitűnő egyetemi végzettséggel egyetemi tanári kinevezését sokan szorgalmazták, azonban súlyos teherként nehezedtek rá a fantasztikus magyar eredetmítoszokat felsorakoztató könyvei. (Például: Nagy Sándor „matyó” magyar király volt stb.)
Mint Hegedűs József mondja: az említetteken kívül még számos „pozitív” és „negatív” példával élhetnénk, amelyek mind azt bizonyítanák, hogy a megelőző korokban egy-egy tudós tevékenységének eredményét nem mindig lehet kizárólagosan az előképzettséggel minősíteni.
Hegedűs helyesen ismeri fel, hogy a szakirányú képzettség nem feltétlenül szükséges, de nem is elégséges a maradandó tudományos teljesítmény eléréséhez. Hozzátehetjük: ahhoz a szaktudáson kívül olyan személyiségjegyekre is szükség van, mint a becsület, a lényeglátás képessége és társai, amelyek meglétét és minőségét korántsem lehet hitelt érdemlően igazolni egy szokásos egyetemi diplomával. . .
