A magát dr. Grétsy Zsombor nyelvésznek kiadó, dr. Xanax fedőnevű olvtársunknak ajánlom, minden tisztelet nélkül *** (Könyvesbolti forgalomban kapható egyetemi jegyzet)
A finnugrizmus a másfél évszázados gúnyolódás és mocskolódás során – megfelelő módszertan helyett – sajátos szótárat fejlesztett ki, amelyet tudományos igényű érvek helyett vet be a másként gondolkodókkal szemben. A szótár elemeivel rendszeresen találkozunk a finnugrista pamfletekben. Ezek írása, minden magára valamit is adó, egzisztenciáját biztosítani kívánó nyelvész számára ajánlatos lehet.
A finnugrista szótár hervadhatatlan virágait Bakay Kornél szedte csokorba. Ebből idézünk néhányat (a pontos hivatkozások a Szász Béla kötethez írt előszóban megtalálhatók).
Többször idézett klasszikusa e műfajnak Zsirai Miklós „Őstörténeti csodabogarak” c. munkája. Zsirai például így ír:" délibábos magyar felelőtlenség", " rátarti tájékozatlanság", " a múlt dicsőségében sütkérező szittya lélek". Nyílvánvaló, hogy itt tudományos érvelésről szó sincs, csak gúnyolódásról.
Németh Gyula " kényes kérdés"-t emleget és " rajongást az ősi dicsőségért". Vitapartnereire (azok érveire) és követőikre az "értéktelen", a " harmadrangú", a " fantaszta" és a " gyengefejű" szavakat használja.
Bóna István a " gyermeteg és balga" értékelést osztogatja kéretlenül, s a magyarságot - a saját írásunkról nagyvonalúan elfeledkezvén - " analfabéta nép"-ként említi. További fordulatai: " nemzeti naivitás", "ábrándkergetők", " silány portékájukat áruló áltudósok", "t udathasadásos műveikkel", " nyomukban még sűrűbb homály és zagyvaság támad az amúgy is megzavart fejekben".
Zsirai kötetét hasonló „művek” sora után 1998-ban követett Rédey Károlytól az „Őstörténetünk kérdései”. Ez utóbbiban olvashatók az alábbi sorok: „ A tudomány művelői tisztában vannak azzal, hogy egy-egy népben több antropológiai típus mutatható ki, csupán az amatőr történészkedők és híveik próbálják minden áron bizonygatni a tiszta faj létezését (politikai indíttatású, olykor fasisztoid hangvételű írásaikban).” Bár több hozzáfűznivalónk is lenne az idézethez, e fejezetben csak az elképesztő és indokolatlan „ fasisztoid” jelző miatt figyelünk rá. Rédei bizonyára ismeri a dimitrovi meghatározást, miszerint a fasizmus a finánctőke nyílt terrorista diktatúrája. Semmivel nem találkoztam az „amatőr történészkedők” általam ismert írásaiban, ami megfelelt volna e meghatározásnak.
Rédei hamis vádja súlyos, de csak az ő fejére hull miatta szégyen. Reagálása a nyelvészeti munkásságát is megkérdőjelező közhangulatra kitűnően jellemzi a sajtószabadságról és a tudományos etikáról mit sem tudó finnugrizmus szellemiségét. Az általa bevetett fasisztoid jelző kétségkívül „gyöngyszeme” az említett finnugrista szótárnak.
Ezt a finnugrista „szókincset” elemzi Hegedűs József, aki joggal figyelt fel a szóhasználat indokolatlanságára és ellentmondásosságára:
Külön gondot okoz – írja – a magyar nyelvhasonlítás-történeti munkákban gyakran alkalmazott " dilettáns", " műkedvelő", " délibábos", "áltudományos" stb. jelzők értelmezése. Különösen zavaró a "délibábos" jelző, amely jórészt a XX. század szülötte – legalábbis ami a nyelvészeti-őstörténeti alkalmazását illeti. A fogalomban benne rejlik a dicső múlt utáni sóvárgás, a finnugor nyelvhasonlítás elutasítása, a nyelvi összehasonlítás kezdetlegessége és önkényes játék a szavakkal stb. Mindez bizonyos fokig érthető, ha a sumer-magyar ősiségsóvárgó nyelvrokonítási törekvésekről van szó. De mi van az angol név alatt rejtőzködő hazánkfiával, Uxbonddal, aki 1928-ban publikált munkájában régi külföldi nyelvészek nyomán haladva – a magyar nyelvet a munda, maori, pápua, polinéz stb. nyelvekkel rokonítja? Vajon "presztízst" jelent-e ez a hasonlítás? Jelenti-e a régi dicsőséget, valami megbecsülendőbbet, mint az általa nem értékelt finnugor nyelvek? Aligha.
***
A finnugrista "érvelési technika" másik gyöngyszemével itt, a virtuson volt alkalmunk szembesülni.
(Az itt következő gondolatok a sorozatban idézett kötetben nem találhatók meg, ezt csak a virtus olvasóinak a kedvéért fűzzük a szövegbe.)
A "Tudomány" rovatban sorra vettem a székely rovásírás emlékeit, mert sokukhoz új észrevételeket fűzhetünk. Ez a terület (a székely rovásírás kutatása) nagy adóssága a magyar nyelvtudománynak, amely annyira nem foglalkozik ezzel, hogy magyar írástudomány gyakorlatilag nincs is. Kezdetben azért nem foglalkoztak ezzel a tudományterülettel, mert koholmánynak tartották az egész írásrendszert. Ma már változott az ürügy, azt állítják, hogy ez az írás kései, ezért a nyelvtudománynak nem lehet hasznára. Mondanom sem kell, hogy az elzárkózás valódi oka az, hogy nem kívánnak szembesülni azzal az eleven cáfolattal, amit ez az írás jelent a finnugrista tévtanok esetében.
Nos tehát a székelyderzsi rovásfeliratos tégla jeleit elemezve szóba került az ókori istennevek némelyikének ama feltűnő sajátossága, hogy magyar közszavakra hasonlítanak (lásd a cikket követő linken a "Közszavak és istennevek" c. tanulmányt!). Nekem erről az a véleményem alakult ki több évtizedes töprengés és elemzés után, hogy a magyar ősvallás elemi erejű hatásának nyomáról van szó e jelenségben.
Fel is soroltam néhány istennevet.
Pl : Jahve - javas.
Assur - Ősúr
Ozirisz (Usziri) - Ősúr
Uranosz - úr
Diána - dió
Heraklesz - Harag - (harcos Óg, úr ég)
Erre a listára a következő (finnugrista "tudós"-hoz méltó) választ kaptam:
***
#13 - Dr. Xanax - 2007.01.15 - 21:07:41 Kedves Rovó! Magam, nyelvészként, eddig csak kacagtam a cikkeiden. De ez most má' sok... (Jahve -- javas??? Assur -- ősúr???...) Szóval ezeket a végtelen butaságokat felháborító bárhol is közzé tenni! Neked fogalmad sincs erről az egészről. Ez magában csak ciki. De hogy még "osztod is az észt" -- ez olyan primóság, hogy a falnak megyek... (fal -- fallosz? etimológice mit gondolsz, te marha???...)
***
Ez az olvtárs, aki valamilyen nem részletezett különös okból kifolyólag csak a sémi istennevek esetében jelentett be finnugrista jellegű ellenvéleményt, magát a következőképpen mutatja be a virtuson:
"Grétsy Zsombor Orvos, matematikus, nyelvész, MTA Magyar Nyelvtudományi Társaság, MTA Magyar Szemiotikai Társaság, MTA Szarvas Gábor Asztaltársaság, ELTE Nyelvstratégiai Kutatócsoport, Egyetemi oktató (Semmelweis Egyetem), Pro Sanitate Egészségpolitikai Társaság, Magyar Biológiai Társaság"
Nem tudom, hogy e díszes társaságok bejegyzik-e aranykönyveikbe jól képzett társuk finnugrista kultúrától csillogó örökbecsű szavait. Úgy tűnik, hogy ott náluk ez lehet a szokás, a mérce, sőt talán a kötelező stílus is. A tudásra jellemző érvrendszer helyett. Váljon ez (jobb híján) a dicsőségükre, s kapják ehhez mérten a magyar nép elismerését is.
