"hogy csendes a Don ez a nagy sírhalom
és fázik a jéghideg földben a csont..."
Karácsony.A szeretet ünnepe a családé, a barátoké mindenkié.Ilyenkor mindenki a számára oly kedves emberre gondol, ajándékok, meghitt melegség...
De van akinek ez a melegség végleg elveszett a történelem viharában.Van százötvenezer ember, apáink, nagyapáink, dédapáink akiknek ez már sohasem adatik meg.Pedig a családok szíve mélyén ők mindig velünk lesznek.Ott nyugszanak a "csöndes" Don-nál, Orosz hadifogolytáborok meszesgödreiben, jeltelen tömegsírokban.A nemzet azonban méltatlanul megfeletkezett róluk.Utoljára az Orbán-kormány emeltetett egy emlékműnek aligha nevezhető kőhalmot. Ennyi.Valóban ennyit érdemelnek akik a hazájukért áldozták életüket?A szeretett hazáért oly távol a messzi Oroszország végtelen hómezőin.Szinte hallom a felszisszenését embereknek:"Hiszen elsöpört minket a Szovjet, vesztettünk, gyáván megfutottunk..."
Nem ez nem igaz.Ők hősők voltak egytő-egyig.A lehetőségeikhez képest helytálltak amíg tehették.Utoljára hagyták el a védőállásaikat.Napokkal azután, hogy a szövetséges Román, Olasz, Német seregek elvonultak.Vagy inkább gyáván elfutottak.Ha volt valaha az országnak Mohácsa, akkor a 2. Magyar Honvédsereg pusztulása az!És mi őket elfeledtük.Méltánytalanul.A tankönyvekben erről talán féloldalnyi anyag van.Az Angol gyarmatosításról bezzeg 50 oldal!De ők akkor is a mi hőseink.Tragikus magyar sors. De azért mi kevesek tudjuk, hogy minden évben május első vasárnapja a HŐSŐK NAPJA.És mi maroknyian, amíg létezik ez a kis ország, mindig meghajtjuk az emlékezés zászlaját előttük.
"mert mind hazaszáll, mint a madár, várja ott őket az otthoni táj..."
Nagyapáim jártak a pokolban de visszajöttek hogy, elmeséljék nekünk, hogy sohasem feledjük.És továbbadjuk fiainknak, hogy ők sem feledjék soha!Az egyre távolodó idő ellenére.Mert a tájban ejtett sebeket az idő begyógyítja.Az egykori lövészárkokat, tüzérségi állásokat benőtte a fű, virág.Az urivi háton langyos szellő száldogál, a Don csendes.Ugyanolyan csendes mint hatvanhárom évvel ezelőtt.Madárcsicsergés, lepkék meleg napsugár...
Csak a szívünkben van még tél...
