Fél év után két hetet újra kis hazánkban töltöttem, s meglehetősen közelről meggyőződtem arról, hogy egyes koronások hogyan képzelik el a vendégszeretetet.
Aki már járt Portugáliában, vagy legalább egy utifilmet megnézett róla, biztosan hallotta a szót "azulejo" és tudja, hogy ez nem más, mint színes, festett csempe...
Békésen teltek cicaéveink, amikor egyszer csak fura változások kezdtek történni. A gazdáink egyre gyakrabban mondták azt a szót, hogy "költözés", s sajnálkozva ránk néztek...nem tetszett ez nekem...
A portói pezsgés után kicsit északra menve, átadhatjuk magunkat annak a bensőséges nyugalomnak, amit az északi kisvárosok, apró falvak árasztanak magukból.
Életem egyik legkedvesebb nyári kalandja a két évvel ezelőtti tengeri kajak túra Montenegróban, ebben a méltatlanul mellőzött Földközi-tenger parti országban.
Rejtett, hisz a kezdetekben nincs olyan tünete, ami miatt orvoshoz fordulnánk, amikor pedig odaérünk, úgy érezzük, erősen késésben vagyunk...Ez az írás egy figyelemfelkeltés!
Egy tavaszi hűvös reggelen egy apró jövevény érkezett a főhadiszállásunkra, azaz a garázsba. Apró vörös-fehér cirmos lányka volt, szemmel láthatóan éhesen és roppant fáradtan.
Hideg télen születtem, s kilógtam társaim közül. Valahogy más voltam, a jó ég tudja mitől. Szürke voltam, ahogy ők, csak épp más frizurával. Hosszú szőrű cica lettem.
A standard táncok nekem személy szerint ha lehet még jobban a szívemhez nőttek, mint latin amerikai rokonai, hisz ezek a táncok egyszerűen jól mutatnak akkor, ha magas emberek táncolják őket.
Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akiknek nem elég, vagy egyszerűen nem szeretik a száraz adatokat felsorakoztató utikönyveket, mégis szeretnének bepillantás nyerni néhány ország hangulatába.
Na szóval lássuk csak azt az új otthont. A forró autóból egy hűvös pincében jöhettünk végre ki a dobozból. Ez mondjuk nem nagy hátrány, tekintve, hogy meglehetősen melegünk volt.
Egy idő után azért kicsit unatkoztam. Irigykedve néztem azokat a szomszéd cicákat, ahol több macsek is lakott. Imádtam, amikor elutaztak a gazdimék és addig Cirmi cica gazdája viselte gondomat.
A napokban gondolkodtam el azon, hogy hogyan változik a világ. Évről évre hatalmasakat fejlődik a tudomány számos területe, nap mint nap bukkannak elő új dolgok, megváltoztatva az ember életét.
„Hiábavalóság a világot látni, elég Sintrát látni” spanyol közmondás
Belátható, ha a Portugáliával örök ellentétben álló nép ilyent mond egy városra, akkor abban már lehet valami…
