Egy évtizede fedeztem fel, s azóta kacérkodok a gondolattal, hogy ezeket az elfelejtett verseket a nagyközönség elé tárjam, több mint hét évtized után.
Amit nem értek. (Van más is, majd egyszer, hamarosan) leírom.
Ez a vers már volt itt, sokan hozzászóltak - aztán egyszer csak eltűnt. Mintha töröltem volna.
Pedig nem.
Fábri Péter, a költő még dalt is írt róla:
"Ő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri, / Aki fütyül a történelemre, / De naponta újabb hírekkel teli / Napilapokkal csap a fenekekre”
Az igazgató elém sietett. A hónom alá nyúlt, játékos mozdulattal fölemelt az íróasztala előtti székre.
– Ismered ezt a bácsit? – És bíztatóan arra fordította az arcom.
A bácsi közelebb lépett...
Harminc-egynehány éves koromban írt vers bukkant fel most, rendezgetés közben. Engem az lep meg, hogy évtizedekkel később most szinte erről beszélek Monet kertje című könyvem bevezető interjújában.
Mándy Iván paródia
Megígértem, mondom. Másodszor van fent. Egyszer 13-an értékelték max-ra, és majdnem ezerszer olvasták el, néztek rá. Ennek ellenére 0 ponton áll. Hogy van ez?
