Nyár éjszakán, ha felnézek a netháló egére, a virtmezőben választok magamnak egy-egy csillagot.
Mi is lehetne a mese, ha nem a lélek táplálékkiegészítője? Gyermekkori lényünk oltóanyaga a felnőttkori fertőzések ellen. Bár többet olvasnánk belőle és hangos szóval, fel gyermekeinknek is, no meg ki-ki unokáinak. A mese hűsítő gyógyír és borogatás hétköznapi sebeinkre, enyhítő csillapítás gyarlóság okozta ütközéseink sajgó fájdalmaira. A mese oázis, pihenő kertes sziget, a felajzott, zaklatott világ útvesztőiben. Csak rá kell találni, nagyon keresni sem kell.
"Talán a távolságokat nem is olyan nehéz legyőzni, mint gondoljuk."-írja az eszperantista már 2006 elején itt a Virtuson. Igen, az egymás közöttieket is. Hiszen pusztán csak azért, mert valaki más világnézetű, mint én, munkásságát el nem ítélhetem, ha az értékhordozó és teremtő is egyben. "Csak azt szeretném elérni, hogy tiszteljük egymást, mégha nem is értünk egyet."-írja a nagy mesélő egy évvel később 2007-ben , ugyancsak egy hozzászólásában.
Apáti Kovács Béla-csillag
Meseországában Év apó mellett, almaország kukackirályának kalandjait éppúgy olvashatjuk, mint rosszcsont Manó történeteit és Panka erdei kirándulását. Megannyi hős, humánus, béjeszerető cselekedetekkel, semmi öldöklés, semmi háború. A gydermekekre leselkedő média veszélyek közepette kiemelkedő rangot vív ki magának Apáti , mesebirodalmának emlékezetes figuráival.
Viaskodik persze ő is, mint minden földi halandó. Küzd velünk együtt azzal a gonddal, amit Camus így fogalmazott meg annak idején, hogy az ember az egyetlen teremtménye a világnak, aki nem akar az lenni, ami. Küzködik ő is a zseni költő soraival: " Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."
"De a kicsi csillag kivezette őket egy békés, védett kikötőbe."-írja Kicsi csillag fent az égen c. meséjében ( http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=5694) Apáti is kivezet bennünket a kilátástalanság sűrű bozótosábol a virágos rétre, ahol egyedi hangulatú meséivel hempereghetünk a gyermekkori emlékekben éppúgy, mint felnőttkorunk oda visszatérő álmaiban.
Olvassátok őt egyre többen és főleg gyermekeiteknek, unokáitoknak esténként lefekvés előtt. Megéri, higyjétek el nekem!
