Mintegy 15 éve kerültem kapcsolatba az ezotériával: megpróbálom valahogyan meghatározni, mit jelent a folyóiratok és könyve révén közismertté vált szó. Az egyértelmű, hogy valamiféle hit a természetfeletti erőkben, de ennél több is. Amit viszont sokan már nem képesek elfogadni, hogy az ezotéria szerint az ember képes közvetlen kapcsolatba kerülni az anyagi világ fölött álló szellemi energiákkal, szellemi létezőkkel és ezt a kapcsolatot képes tudatosan is megélni. A közösségközpontú hagyományos vallásos felfogás számára mindez eretnekség, elbizakodottságot takar ha az ember egyénileg, a bevált szertartások mellőzésével és közvetítők nélkül próbál kapcsolatot teremteni az "isteni szférával". A racionalista-materialisták pedig azért tartják veszélyesnek mert kételkednek benne, hogy lehet-e bármi biztosat tudni arról ami az anyagi világ törvényein túl van. Úgy tűnik, hogy a lét végső kérdéseit más-más módon közelítik meg a hagyományosan vallásos, a szkeptikus-materialista és az ezotériában hívő emberek – ez viszont nem jelenti azt, hogy ezek a felfogások teljesen kizárják egymást: számos ismerősöm van, aki képes a világot többféle szemszögből látni és váltogatni aszerint, hogy adott esetben melyik a leginkább helyénvaló.
A jövő vallása talán sok mindenben hasonlítani fog a mai ezotériához, amely nagyrészt ókori egyiptomi (vagy annál régebbi) hagyományokra épül és ismét kialakulhat majd az évezredekkel ezelőttihez hasonló, teokrácia által vezetett társadalom...
Az ezotéria művelése közben számos hibát lehet elkövetni, ezek közül némelyikbe én magam is beleestem. Melyek ezek?
1.Igaz-e, hogy magukat mesternek mondó szélhámosok kicsalják az emberektől a pénzt és nem adnak érte semmit?
Szélhámosok és kontárok mindenhol előfordulnak.
Az ezotériában éppúgy mint számos más területen a papírokkal igazolható képzettségnél fontosabb, ki mennyire jártas egy adott területeken, - ezt az emberek többsége általában kis idő alatt jól fel tudja mérni. Mester-tanítvány viszonyról lévén szó fontos, hogy a két ember személyisége mennyire harmonizál, többnyire nem tudatos, hogy ki kihez vonzódik és kit tud elfogadni. A legtöbb ezoterikus tanítómester karizmatikus személyiség, a kisugárzása révén képes sokakat magához kötni. (Nem meglepő módon az ezotériával foglalkozók nagy része nő, az előadók nagyobb része viszont férfi.) A kötődés egyik veszélye ha a kommunikáció egyirányúvá válik. A jó tanító sokat tanul a tanítványoktól, az pedig még jobb (láttam erre is példát) ha demokratikus csoportként dolgoznak, ahol a vezető csupán irányítja a beszélgetést.
Tipp: Ne a mestert nézd, hanem inkább azokat, akik pár éves tanfolyamot elvégeztek nála. Mennyire szimpatikusak a számodra és miben jutottak előbbre az életükben a tanfolyam hatására?
2.Aki ezotériával foglalkozik, gyakran elszáll, beképzeltté válik.
Gyakori, hogy a valamiben félművelt ember hirtelen úgy érzi, hogy ő másokhoz képest milyen sokat tud és ettől könnyen beképzeltté válhat. Valamennyi időnek kell eltelnie amíg rájön, hogy amit tud az milyen kevés, mennyi mindent nem tud még. Ráadásul a tudás nem érdem, hanem csupán lehetőség, amivel kezdhetünk valamit egy hosszú út első lépéseként.
A szektásság jelensége gyakran megfigyelhető: az ember szeret csoportokat képezni és kimondatlanul lenézni a csoportján kívülieket. A szektásság lényegében az elsajátított dolgoknak a gondolkodás nélküli, merev szajkózását jelenti. Az ember szeretné a világot leegyszerűsíteni és fanatizmussal pótolni a józan megfontolásokat. Egy asztrológia csoportban a társak keményen szidták az egyik csoporttársukat azért, mert megszegte az alapszabályokat. Nem tudtam megállni, hogy ki nem mondjam: „Bori, látod, nem csak nehéz helyzetbe kerültél, de még nyomunk neked egy sallert is.” A mester ott volt, nem szólt semmit de a pillantásán láttam , hogy egyből leesett neki a mondat gúnyos volta.
3.Rosszul alkalmazott ezotéria
Az ember amikor a tanultakat először alkalmazza rendszerint rengeteg buta hibát követ el. Azt hiszi, hogy egyedül is képes majdnem mindenre, holott még évekig irányításra szorul. Tény hogy voltak jó néhányan, akik miután egyedül kezdtek meditálni elmegyógyintézeti kezelésre szorultak. Amikor valaki nap mint nap angyalokkal vagy szentekkel beszélget, az már több mint gyanús. Az egyik ismerősöm aki fanatikusan, szó szerint űzte az ezotériát idegösszeomlást kapott, aminek az lett a vége, hogy a konzervatív vallásosság hívévé vált...Tegyük fel, hogy képesek vagyunk a szellemvilág lényeivel beszélgetni, de honnan tudjuk, hogy valóban azok, akiknek hisszük őket? Egy ismerősöm heteken keresztül képes volt jól elmeditálni, amíg rá nem jött, hogy az egész nem vezet sehová, mert vagy a képzeletének a teremtményei vagy a szellemvilág lényei szórakoznak csupán vele...
Amikor szellemi úton próbáljuk az eseményeket befolyásolni, más szóval mágiát gyakorlunk azt nem mindig tiszta, önzetlen módon tesszük, hanem valósnak gondolt igazunk alapján. Mit mondjunk arra, akinek ellopták a Trabantját és agykontrollal azt szerette volna elérni, hogy az illető összetörje magát?...Mondjuk, meglehetősen éretlen személyiség.
A régi hagyományokkal ellentétben manapság a mester nem válogathatja meg, hogy ki mire alkalmas, naiv módon egyszer azt kérdeztem egy asztro mestertől, hogy „íme a horoszkópom, ez alapján érdemes-e részt vennem a tanfolyamán”?
4.Elszállás az élet tényeitől, a fizikai valóságtól
Az ezotériával való foglalkozással nem lehet megspórolni semmit a mindennapokban szükséges tevékenységekből. Tragikus amikor valaki teljesen a szellemvilágban él és nincs otthon már a fizikai valóságban, ily módon anyagi viszonyai és emberi kapcsolatai egyaránt leépülhetnek. Én magam egy duális felfogás híve vagyok: a természeti/társadalmi törvények nekem semmit nem veszítettek érvényükből, az ezotéria amely számomra a szellemvilágról szól csupán segít megérteni az életet magát és a szituációkat, amikbe belecsöppenünk. A Föld az a hely, ahol nap mint nap helyt kell állnunk és különféle élethelyzeteket megélnünk – a helyes módon művelt az ezotéria ezzel összhangban működik.
Számomra ha valaki ezotériával foglalkozik az nem jelenti azt, hogy fontosabb lenne vagy úgymond „magasabb szinten” állna másoknál. Focihasonlattal ez olyan, hogy ha valaki technikailag képzettebb, ő egyáltalán nem biztos, hogy jobb játékos mint a másik, aki fizikailag jobb. Mindenki útja más, aminek csak egyik módja lehet az ezotéria művelése: általában váratlanul elkapja az embert a „gépszíj”, újfajta tehetségétől fellelkesül és elkezd mondjuk boldog-boldogtalannal „energiát küldözgetni” (anélkül hogy tudná mi is történik), - számos gyerekes hibát követünk el. Évek munkájára van szükség amíg a dolgok a helyükre kerülnek.
Az embernek rá kell jönnie, hogy ez az út elsősorban saját magunk és mások jobb megismerésében nyújt segítséget. Végül már az ezotéria számos módszere nem lesz több mint segédeszköz, amelyre később nincs is már szükségünk az úton, melynek célja a tudatosság révén az élet intenzívebb átélése. Néha előfordul, hogy az ember az ezotéria művelése folytán nem egoistább lesz, hanem olykor elhagyja az egóját és talál sokkal csodálatosabb dolgokat…
