Egy afrikai vírusos betegség, amely "félelmbe hozta" Európát.
Vendégünk: Dr. Buda Botond ideggyógyász, a trópusi neurológiai betegségek specialistája
--Az utóbbi hónapokban egy "újabb" betegség tartja lázban Európát: a Franciaországba „bejutott”, úgynevezett Chikungunya-láz. Mi is ez a kór valójában?
-- A megbetegedést egy, az alfavirusok nemzetségébe, a togavirusok családjába tartozó arbovirus okozza, mely különböző fajú szúnyogok csípésével terjed. Világszerte használatos elnevezését egy szuahéli szóból nyerte, amelynek körülbelüli jelentése: „ami meggörnyeszt”. Nem új betegségről van szó: 1952-ben azonosították először Tanzániában. Az 1990-es évek második felében kiterjedt járványokat okozott Afrikában, a Szaharától délre elterülő régiókban, Dél-kelet Ázsiában és az indiai szubkontinensen. 2005-ben elején Comoro szigetén tűnt fel, innen terjedt fokozatosan az Indiai Óceán dél-nyugati térségének több pontjára, például a bélyegéről híres Mauritius és Mayotte szigeteire. Igazi népegészségügyi problémát azonban Franciaország tengerentúli tartományában, a 700 ezer lakosú Réunionban okozott a betegség. Itt 2005. márciusában figyeltek fel először a fertőzések szaporodására. Az igazi „robbanás” tavaly év végén következett be, majd – mostanában aktuális árvízvédelmi szakkifejezéssel élve – ez év február elején „tetőzött” a betegség, amikor is egyetlen héten több mint 45 ezer új fertőzést jelentettek. Azóta érezhetően lassul a kór terjedése. A legfrissebb, május eleji adatok szerint a járvány kirobbanása óta több mint negyedmillió ember, a szigetlakók 36%-a betegedett meg.
--Melyek a betegség leggyakoribb tünetei?
--Réunion szigetén valószínűleg egy – a sárgaláz leggyakoribb vektorához, az aedes aegyptihez feltűnően hasonló – fehérpettyes vérszívó, az aedes albopictus szúnyog felelős a járvány robbanásszerű terjedéséért. A fertőzések többsége vélhetőleg tünetmentesen zajlik le. A manifeszt betegség lefolyása leginkább a Dengue-lázéhoz hasonlítható. 2-4 napos inkubációs periódus után hirtelen fellépő magas láz és bénító erősségű, migráló sokízületi fájdalmak jelentkeznek, melyek következtében a beteg tartása is görnyedtté válik (innen a kór szuahéli elnevezése). A betegség második-ötödik napja közt hólyagcsás bőrkiütés is felléphet, jellegzetesen a törzsön vagy a végtagokon. Súlyosabb vérzéses szövődmények a chik-virusra nem jellemzőek. A betegek többsége néhány napon belül meggyógyul, az ízületi fájdalmak azonban egyes esetekben hónapokig is fennállhatnak. Több mint valószínű, hogy a kórokozó a méhlepényen át a magzatba is átjut a terhes anya véréből. A betegség közvetlen haláloki szerepét nem sikerült igazolni; Réunion szigetén eddig mindössze 213 olyan halálesetet jelentettek, ahol a fatális kimenetelben – indirekt módon, elsősorban idült alapbetegségekhez társulva – szerepe lehetett a chikungunyának is.
A megbetegedés ellen oltóanyaggal egyelőre nem rendelkezünk, és specifikus kezelése sincs. Legfontosabb az éjszaka támadó szúnyogok elleni mechanikus védekezés (szúnyogháló), nappal pedig rovarriasztó szerek alkalmazása, ugyanis a napközben aktív szúnyogfajok egy része is terjeszti a vírust. Tüneti kezelés gyanánt láz- és fájdalomcsillapítók alkalmazása válhat szükségessé.
-- Ezek szerint átterjedhet más kontinensekre is.
--Igen. Történeti bizonyítékaink vannak arra, hogy az eredetileg Afrika-szerte enzootikus (az állatvilágban elterjedt) vírus fokozatosan terjedt át más kontinensekre. Érthető tehát a laikus közvélemény aggodalma, hogy a betegség előbb-utóbb – különös tekintettel a közlekedési szokások változására, az interkontinentális repülőjáratok által szállított egyre több utasra – Európában is megjelenhet. Néhány behurcolt eset előfordulásán kívül azonban a szakemberek komolyabb járványra – az elsődleges vektornak számító aedes szúnyogok életfeltételei híján – kontinensünkön nem számítanak.
Fotó: A chikungunya-vírust terjesztő szúnyog
(Aedes albopictus)-- repro
