Ennek a cikksorozatnak a sikerét vagy kudarcát aszerint fogom megmérni, hogy hány embert késztet cselekvésre.
. Hányan lesznek, akik egyik vagy másik írás hatására fontos és helyes döntéseket hoznak az életükben, hányan lesznek, akik elindulnak egy maguk által meghatározott próbára tévõ cél felé. Miért ez a legfontosabb a számomra? Mert ez jelent kihívást. Hadd magyarázzam meg..
Miért olyan nehéz olyan könyvet írni vagy olyan tanácsot adni, amely "át is megy" a másik életébe?
Hiedelmeink világa
Lehet, hogy furcsának tûnik amit állítok, mindenesetre le merem írni, hogy mindenki olyan sorsot kap, amilyet megérdemel. Továbbmegyek, mindenkinek annyi a pénze, amennyit megérdemel, és olyanok a kapcsolatai, egészségi állapota, közérzete és hangulata, amilyenre rászolgált. Mindezeket ugyanis saját magunknak „állítjuk elõ”, méghozzá alapvetõen azzal, ahogyan gondolkodunk a világról. Amennyi szeretetet, jó cselekedetet és értéket adunk bele a világba – hosszú távon –, arányosan kapunk ugyanezekbõl vissza. Ezt hívják a különféle keleti vallásokban az egyensúly elvének. Rossz hír, hogy a világról alkotott alapvetõ véleményünk, azok az úgynevezett „maghiedelmek” (core beliefs), amelyek az összes többi elõfeltevésünket és a külvilághoz, ezen belül az egészséghez, a pénzhez, az anyagi és a szellemi jóléthez, a kapcsolatainkhoz való viszonyulásunkat meghatározzák – nagyon mélyrõl jönnek. Már a korai csecsemõkorban fontos tapasztalatokat szerzünk arról, hogy a világ – amelyet természetesen elõször a saját szüleink képviselnek a számunkra – hogyan bánik velünk. Hogy a világ jó vagy rossz, kényeztet vagy büntet, barátságos vagy ellenséges, továbbá hogy mekkora befolyást gyakorolhatunk a minket érintõ eseményekre, mindezt meghatározza, mennyi szeretetet és gondoskodást kaptunk az elsõ napokban és hetekben, sõt egyes kutatások szerint az anyaméhben. A múltunk és a korai események hatására mélyen belénk vésõdött élmények tehát alapvetõen meghatározzák hiedelemrendszerünket. A jó hír az, hogy beállítódásainkat, amelyek oly fontosak egész életstratégiánk meghatározása szempontjából, saját magunk is meg tudjuk változtatni, ha nem is könnyen és nem is egyik napról a másikra. De ha fontos – lényeges számunkra a tartalmas, értelmes és sikeres élet megteremtése – akkor ezt megtehetjük. Ez a sorozat arról szól, hogy hogyan. Ha a sorozat hasznát az Ön nézõpontjából szemlélem, akkor az érdekeink azonosak. Ha nemcsak olvassa majd ezt a rovatot, hanem néha-néha ki is próbálja egyik vagy másik gyakorlatát, megcsinálja a „házi feladatokat”, ha át is éli, amirõl itt olvas, akkor komoly változásokon mehet keresztül. Az sem lehetetlen, hogy hihetetlen nagy fejlõdésen. Miért is ne? Ahogy az én céljaim közül a legfontosabb, úgy valahol az Ön értékrendjében is ott kell lennie, hogy az önfejlesztés, önmagunk megváltoztatása és viselkedésünk hatékonyabbá tétele az egyik legfontosabb feladatunk itt a földi életben. Bizonyos vagyok abban, hogy még ideáig sem jutott volna az olvasásban, ha nem így lenne.
Vigyázat! Változás!
A napokban megjelent „Önfejlesztõ programok” címû munkafüzetem 6 olyan önfejlesztõ gyakorlatot tartalmaz, amely hasznos eszköze lehet életünk szebbé alakításának. Ezeket a gyakorlatokat 12 évvel ezelõtt készítettem egy amerikai utam után, amikor elõször vettem fejembe, hogy az itthoni viszonyoknak megfelelõ, szakemberek drága személyes idejének igénybevétele nélkül, bárki megcsinálhassa azokat. A gyakorlatokat egy ideig postai megrendeléssel terjesztettem, és egy visszajelzõ lap segítségével mérni is igyekeztem hatásukat. Ezek a vizsgálatok igazolták, hogy a gyakorlatok mûködnek. Voltak egészen különös beszámolók, és az sem volt ritka, hogy páran életük gyökeres átalakulásáról számoltak be. Ám a legmegdöbbentõbb eredménye ennek a vizsgálódásnak az volt, hogy a programokat megvásároló emberek körülbelül 35%-a nem csinálta meg a gyakorlatokat! Sokáig nem értettem, mi ennek az oka, hiszen miért veszi meg valaki, ha egyszer nem akarja felhasználni? Miért fizet, hogy aztán a polcán porosodjon a könyv? Ugyanígy, miért iratkozik be valaki egy tréningre, ha aztán „végigsumákolja” az egészet? A magyarázat egyszerû: „Inkább tûrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen felé sietni” – mondja Shakespeare. Mindannyian félünk a változásoktól. A már jól ismert területet elhagyni mindig kockázatos. Pszichiáter koromban vettem észre, hogy az emberek az optimálisnál késõbb válnak, sõt vannak, akik képesek súlyos testet-lelket nyomasztó helyzeteket vállalni egy „üres kagyló” házasságban, csak azért, hogy ne kelljen bevallani: vége a házasságnak. Fejvadászként azt láttam, hogy a kelleténél tovább várnak az emberek egy új állás felkutatásával, és sokan megvárják, amíg elküldik õket, hogy aztán jóval kedvezõtlenebb körülmények között ismét csak a kényszer irányítsa sorsukat. Hajlamosak vagyunk halogatni az elkerülhetetlen változásokat, s a belsõ változásokkal is így vagyunk. Pedig a változások ellen nincs mit tenni. Brian Tracy, a nemrég hazánkban is tréninget tartó amerikai szakember, a sokak által ismert Phoenix szeminárium alkotója szerint ma egyetlen év alatt annyi változásban van részünk, mint amennyi nagyszüleinknek egy teljes élet alatt jutott osztályrészül.
Fájdalom vagy öröm?
Hitem szerint kétféle útja van a fejlõdésnek, és mindegyik út még sok kis választható ösvényre bomlik. Az egyik nagy út a fájdalom útja, a másik az öröm útja. A változások mögött mindkét esetben személyesen átélt tapasztalatok állnak. Az elsõhöz kellemetlen tapasztalatok tartoznak – krízisek, betegségek, depresszió vagy szorongás, az életesemények közül leggyakrabban a veszteségek, elválások és különféle csapások –, az öröm útján járók tanítómesterei: a szerelem (talán a legfontosabb mind közül), a sikerek, a kihívások keresése és a munkában vagy az élet más területein elért nagy teljesítmények. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha leírom, hogy mindannyian mind a kétféle élettapasztalattal rendelkezünk. Mégis: ha már lehet választani, miért ne az örömteli fejlõdés útját válasszuk? A fájdalom útját járó embernek a kényszerek mozgatják az életét. „Muszájból” dolgozik, az adottságokat elfogadni, a körülményekhez alkalmazkodni igyekszik, szeretné elnyerni a soha el nem érhetõ biztonságot. Az öröm útját járók keresik az új kalandokat, vállalják a változtatás kockázatát, keresik az újabb és újabb kihívásokat, sokszor saját maguk idézve elõ olyan kényszerhelyzeteket, amelyek belsõ növekedésre késztetik õket. A lényeg úgysem az, hogy a fájdalom elkerülése vagy az öröm keresése váltja ki a változásokat, a lényeg a fejlõdés. Nincs más út. Ha lehetek még pontosabb, a dolog úgy néz ki, hogy egyetlen egy járható utunk van, amelyet tudatosan vagy látszólag véletlenül, de mi magunk választunk magunknak. A célhoz sokféle módon lehet eljutni. Egyetlen út van, amelyet járhatunk, s ugyanennek az egyetlen útnak vannak fájdalmas és örömteli mozzanatai. Már csak azért is, mert ez a két fogalom feltételezi egymást. Az, hogy mikor mit élünk át, csak azon múlik, hogy mire irányítjuk figyelmünket. Minden lehetséges, és mégis mindig, minden pillanatban döntenünk kell, hogy melyik az az egyetlen út, amit választunk, és azon hogyan érezzük magunkat. Ugyanazt az eseményt képesek vagyunk a rossz oldaláról vagy a jó oldaláról is szemlélni. Veszteségeink lezárnak egy korszakot, és bár fájhat az elvesztett személy hiánya, a másik oldalról egy-egy ilyen esemény új korszakot nyit. Ha valami nem sikerült, pl. „megbuktunk” egy vállalkozásban, az fáj, ugyanakkor a tanulságai sokat segíthetnek egy jövendõ sikeres vállalkozás megalapozásában. Figyeld meg, a sikeres embereket hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint akiknek minden sikerül úgy, ahogy senki másnak. Az már csak közelebb lépve látszik, hogy mindenki, aki sikeres, számos bukáson és talpra álláson van túl, mire beérik a látványos teljesítmény. Az, hogy egy adott eseményt melyik nézõpontból tekintünk jónak, s a jót vagy a rosszat ragadjuk-e ki belõle, alapvetõen beállítódás kérdése. De tanulható is. Ha már szabadságomban áll választanom, hogy miképpen nyúljak vissza életem eseményeihez, miért ne a jobbikat, miért ne az öröm útját válaszszam?
A siker megtanulható
Ez a sorozat a maga szerény eszközeivel igyekszik segítséget nyújtani mindazoknak, akik készek a változásra. Áttekintjük a legfontosabb sikertényezõket, megnézzük, milyen gondolkodásmód, kommunikációs minták, szokások és pszichológiai mûködésmódok jellemzik azokat az embereket, akik az élet egyik vagy másik területén kiemelkedõt alkottak. Hadd bocsássam elõre: meglepõen egyszerû és jól átadható tényezõk ezek, amelyekbõl egy fontos gyakorlati következtetés adódik:
ELSÕ FONTOS LÉPÉS
Ha tehát tudjuk és látjuk, hogy miként viselkednek a sikeres emberek, és ha mi magunk is átvesszük ezeket a kommunikációs mintákat, akkor mi magunk is sikeressé válunk. A siker tanulható. Mélyen hiszek ebben a törvényben, és ha nem így lenne, nem maradnék hûséges egy teljes évtizede a karriertanácsadó hivatásomhoz. Búcsúzóul itt az elsõ feladat: írja össze magának, milyen területeken szeretne az eddigieknél sikeresebb lenni, és az egyes területeken mi az, amit sikernek fog tekinteni? Ez a feladat vezet majd az elsõ fontos lépéshez, amely minden sikeres embernél kimutatható: az átlagosnál lényegesen pontosabban és plasztikusabban tûzik ki maguk elé, mit is szeretnének elérni az életben hosszú távon, és milyen célokra összpontosítanak rövid távon.
