Hallotta már, hogy "Minden a két fülünk között dől el"?
12 éves koráig a gyermek több, mint 40.000-szer is hallhatja a “nem” szót. Csoda ha a legtöbben nem hisznek magukban?
Minden, a sikert korlátozó hiedelem, alapvetően az alábbi két fő hiedelemre nyúlik vissza.
1.) Nem vagyok alkalmas (méltó) arra, hogy sikerem legyen.
2.) Félek attól, hogy nem sikerül.
Ön melyikkel korlátozza magát?
Volt egy ismerősöm, aki üzletkötőként dolgozott az ország egyik üzleti szempontból előnyös részén. Ez a hölgy havonta mindössze 70.000 Ft-ot tudott keresni. Főnökei úgy gondolták, áthelyezik másik területre, hogy ne veszítsék el azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a hölgy kihagyott. Az illetőt egy kevésbé jó területre helyezték. Ott is havi 70.000 Ft-ot keresett. Azt hitték, javult az eladási technikája, és egy nagyon prosperáló vidékre helyezték. Legnagyobb meglepetésükre az illető itt is kb. 70.000 Ft-ot tudott csak keresni. Mi volt az alapvető hiedelem, amely mélyen benne volt az illető hölgy tudatában? Apja is ennyit keresett és a családban azt hallotta, hogy nekünk meg kell elégednünk ennyivel. Nem vagyunk többre érdemesek. Az illető úgy viselkedett, úgy dolgozott, hogy megfeleljen ennek a belső hiedelemnek. És hiába gondolta a tudatos elme szintjén, hogy tízszer annyit szeretne keresni, legbelül mélyen meg volt győződve arról, hogy csak havi 70.000 Ft-ra érdemes. Mikor elkezdett dolgozni saját magán, hogy ezt a mélyen lévő negatív hiedelmet pozitív célokra változtassa lassan fejlődni kezdett, és már nem korlátozza őt ez a hiedelem az anyagi boldogulásban.
Nagyon sok embert korlátoz a másik fő hiedelem is, amely azzal a félelemmel kapcsolatos, hogy nem sikerül az, amit terveznek. Sok ember azért tengődik rosszul fizetett állásokban, mert ezeket biztosnak érzi, nem meri kockáztatni azt a keveset, annak ellenére, hogy sokkal jobb állásajánlatokkal is találkozik. Meg sem próbálja, hogy pályázzon, mert mi lesz, ha az a cég rosszul fog működni? Vagy nem mer belevágni abba, hogy a maga ura legyen, mert mi történik, ha még annyit sem fog keresni, mint amennyit most kap? Mi lesz akkor vele? Nem bízik eléggé saját magában.
Ezek a hiedelmek, gondolatok nem a tudatos elmében vannak, hanem a tudatalattiban vannak mélyen beleágyazódva. Ezért van az, hogy a tudatos elme szintjén lévő gondolatok túl sok változást nem idéznek elő életünkben. Miért? Mert szokásunkká vált a negatív beidegződés, és ez nagyon mélyen el van ásva tudatalattinkban. Gondoljanak arra, gyerekkorukban hányszor hallották azt, hogy ezt nem teheted meg, nem fog sikerülni? Hány “nem”-et hallottak? Hányszor fordult elő, hogy környezetük - beleértve szüleiket, tanáraikat, barátaikat is - kinevette ötleteiket, próbálkozásaikat, később terveiket? Azt állapították meg, hogy 12 éves koráig a gyermek több, mint 40.000-szer is hallhatja a “nem” szót.
Vegyünk egy gyereket, aki szegény családban született, amelyet inkább a hiány, mint a bőség jellemez. Látja, milyen az élet, és elkönyveli, hogy ez a normális. Hamar megtanítják neki, hogy nekik nem telik jobb ruhára, cipőre, ennivalóra. Azt is gyakran hallja, hogy sokat kell dolgozni a megélhetésért, és akkor is csak kevés jut neki. A gyermek ezt látva normálisnak veszi ezt a fajta életet és belevésődik, hogy sokat kell dolgozni a viszonylag kevés pénzért. Ha ez a gyermek felnőve a gyakorlatban is azt tapasztalja egyszer-kétszer, hogy neki nem sikerül az, amit szeretne, hogy sokat kell dolgoznia a kevésért, akkor még mélyebben belevésődik tudatalattijába, hogy neki nem jár a siker. Akiben nagyon mélyen el van ásva a két hiedelem valamelyike, annak nehéz sikert elérnie, kivéve, ha fel nem ismeri, hogy őt melyik korlátozza, és meg nem tanulja, hogyan lehet megváltoztatni a régi hiedelmeket.
Különbséget kell tenni a tudatos elme és a tudatalatti között. A tudatos elme tesz lehetővé egy csomó dolgot, amit életünkben csinálunk. A tudatos elme az, amelyik felelős azért, hogy olvasni, számolni, írni stb-t tudjunk. Ez az elme a logika elvei szerint működik, ennek segítségével tudunk különböző adatokat és információkat analizálni, értékelni. A tudatalatti nem így működik, hanem inkább a számítógépre hasonlít: veszi az adatokat, az információkat, és nem foglalkozik azzal, hogy valamilyen állítás, információ igaz, vagy hamis, helyes vagy helytelen. Nem törődik vele, hogy nekünk jó vagy rossz dologról van szó. Egyszerűen adottnak veszi és úgy kezeli. Ha azt mondják neki: “Nekem ez nem sikerül,” akkor ezt parancsnak fogja fel, és arra mozgósít, hogy ezt teljesítsük. A tudatalatti felelős még a szív és a többi belső szerv működéséért, a légzésért, az emésztésért, az anyagcseréért is.
Szerencsére viszonylag könnyen meg lehet változtatni a tartalmát. A változtatás lényege érzelmek és ismétlés. Az érzelmek nagyhatásúak abban, hogy a tudatalatti érzékelje, hogy fontos dologról van szó, hogy komolyan vesszük a dolgot. Az ismétlés pedig abban segít, hogy mélyen belénk rögződött hiedelmek helyett azt ültessük el tudatalattinkba, amit valójában szeretnénk elérni. Nagyon lényeges az is, hogy jelen időt használjunk céljaink kifejezésére. Mintha már most úgy lenne, ahogy szeretnénk. Ha általánosságban fogalmazunk, vagy jövő időben, akkor a tudatalatti ezzel semmit sem tud kezdeni. A jövő valahol a messzeségben van.
Foglaljuk össze röviden a legfontosabb dolgokat:
·- Legbelső gondolataink és hiedelmeink határozzák meg, milyen az életünk, és ezektől függ, sikeresek vagy sikertelenek vagyunk-e.
·- Alapvető fontosságú, hogy felismerjük, melyik negatív hiedelem korlátoz minket és ezt ellazult állapotban kapott információk és programozás segítségével pozitív gondolatokká változtathatjuk.
·- Gyakoroljuk rendszeresen mindaddig, amíg meg nem mutatkozik az eredmény.
