A tiszabezdédi tarsolylemezt gyakran idézik annak bizonyítására, hogy a honfoglaló magyarok között lehettek keresztények is. A tarsolylemez azonban tele van ősvallási jelképekkel.
A tiszabezdédi tarsolylemez
Csak akkor alkalmas annak bizonyítására, hogy a honfoglalók ismerték és gyakorolták a kereszténységet, ha a középen látható keresztet keresztény jelképnek tekintjük.
A honfoglalók természetesen (más adatok alapján ezt tudjuk) ismerték a kereszténységet, hiszen a heftalita Hun Birodalomnak (a magyarságot kibocsátó korábbi hazánknak) három keresztény püspöksége volt.
Ez a tiszabezdédi kereszt azonban lehet a pogány vallás keresztje is, hiszen az ősvallás is ismerte és használta a kereszt jelképet, hasonló jelentéssel (ott is az Istent jelképezte). Sőt, maga a keresztény kereszt is csupán ennek az ősvallási jelképnek az átvétele (a kereszt már a kőkorban vallási jelkép volt - ezért használták ekként a prekolumbián indiánok is - amikor kereszténységnek még sem híre, sem hamva).
Jellemző a magyar tudósvilágban e téren uralkodó zavarra a kitűnő Révész László álláspontja: "A honfoglaló magyarok hiedelemvilágának bonyolult, összetett voltát, sokszínűségét legkifejezőbben talán a bezdédi tarsolylemez idézi fel: ennek felületén a bizánci keresztet az életfa ágai fonják körbe, s a kompozíciót két oldalról az iráni mitológiából ismert pávasárkány, illetve szárnyas egyszarvú vigyázza." Révész László a bezdédi tarsolylemezen több vallás jelképeit vélte felfedezni s ebből arra következtetet, hogy ez a tarsolylemez nem lehet csak a bizánci kereszténység bizonyítéka - ha egyszer a magyar életfát és az iráni pávasárkányt is tartalmazza. A finnugrista környezetben fel sem merülhetett benne, hogy a kereszt a székely rovásírásban is megtalálható, a sárkányt pedig tisztelték a Kína határvidékén élő hun és az Indiába betörö kusán őseink (rokonaink) is - azaz mindhárom jelkép a magyar ősvallás tartozéka lehet.
Az tehát a kérdés, hogy ősvallási, vagy keresztény jelképről van-e szó a tiszabezdédi tarsolylemez esetében. Ezt akkor tudjuk eldönteni, ha megvizsgáljuk a tarsolylemez további jeleit. Ha további keresztény jelképeket is találunk, akkor joggal gondoljuk, hogy a kereszt is keresztény. S ellenkezőleg, ha a további jelek az ősvallás jelei, akkor a kereszt is az ősvallás jelképe. Látni fogjuk, hogy ez utóbbi esetről lehet szó.
Legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy a keletről magunkkal hozott kereszténység alkalmazta ezt az ősvallási eredetű keresztet és egyúttal az ősvallás jelképeit is. Ez a kevert gyakorlat alátámasztható pl. az (531 táján a hunok számára készített) Szent Korona és a Szent István idejéből származó koronázási palást pogány jeleivel is. Ez egyúttal megmagyarázná azt is, miért az erdélyi templomainkban maradtak fenn az ősvallási jelképekből kialakul székely jelek. (Azért, mert a székelyek megőrízték a hun kori kereszténységüket és véle a kevert jelhasználatot is).
A tiszabezdédi tarsolylemez pávasárkányain szerepel a kacskaringó, a székely írás és az ősvallás "j" (jó) szójele. (A kacskaringó párhuzama szkíta aranyszarvason is megtalálható, de ott van a jogar kristálygömbjének oroszlánján is).
Az állatok testén lévő jelekkel eddig senki sem foglalkozott, amint az alább felsorolt további jelekkel sem. Pedig érdekes következtetések levonását teszi lehetővé. A csukcs szójelek között például megtalálható néhány ehető halfajta jele is - s mindegyik hal-jelen látható egy kacskaringó is (a kacskaringó jelentése ott is "jó"). Azt jelenti ez a kacskaringó (a csukcsoknál is, meg a magyaroknál is), hogy az ősvallás követői jó lényeknek tekintették a pávasárkányokat.
A tiszabezdédi "j" (jó) jel
A tiszabezdédi "s" (sarok) jel
A tiszabezdédi "us" (ős) jel a Tejút hasadéka; az a tény, hogy a tarsolylemezt készítő ötvös ebbe a hasadékba tette a keresztet (az Isten jelképét), arra utal, hogy tisztában volt az ősvallási jelentőségével (a napisten a Tejút hasadékában kél karácsonykor)
A tiszabezdédi "d" (Du, Dana) jel; az istennév d-vel kezdődő változatait megőrízte a krónikás hagyomány Enedubeliánus (Enéh, Du és Bél) nevében, valamint az erdélyi szóhasználat a "Dana verjen meg!" szólásban
