Ez az Őrségben használatos foglalkozásnév segíthet megérteni a magyar, a sumér, az etruszk és a török nyelvek kapcsolatát.
A fiaim segítségével csináltam egy honlapot Csótár Rezső szentgyörgyvölgyi fazekasnak. Azonban az idős mestert fazekas helyett gerencsérnek tituláltam a szövegben. Ez hibának bizonyult, mert a szememre hányta, hogy neki már az apja is, meg a nagyapja is fazekas volt s nem gerencsér. A gerencsér szót sértőnek érzi, mert fiatal korában csúfolták vele.
Ez adott alkalmat arra, hogy leüljünk és megbeszéljük, mit is jelent ez a két szó. Abban azonnal egyetértettünk, hogy ugyanazt a foglalkozást jelenti.
Megpróbáltam fitogtatni a tudásomat s azt mondtam, hogy a gerencsér szó eleje bizonyosan a korongozással, vagy a körrel van valamiképpen összefüggésben, s a korongozás modernnek számított a korábbi - korongozás nélküli - fazekas-technológiához képest.
Ekkor lepődtem meg, mert a mester úr hozzátette, hogy a csér pedig sarat jelent. Én ugyanis addig nem hallottam ezt a szót. Csótár úr azonban példákat is mondott a használatára. Például a nagyapja, amikor sáros ruhában ment haza, úgy szidta meg, hogy már megint össze csér ezte a ruháját. S kiderült, hogy az őrségi emberek ismerik ezt a szót, bár használni nem hallottam tíz év alatt sem. A csér mély hangrendű változata szerepelhet a mocsár végén is - azaz a dolog igazolható és érthető.
Ebből következtetve a gerencsér azt jelentheti, hogy "körön sár". Ebben meg is nyugodhatnánk, ha a gerencsér nem egy foglalkozásnév volna, hanem a technológia neve lenne. Mivel azonban a gerencsér kétségtelenül foglalkozásnév, ezért tovább kellett keresgélnem a szavak között.
Azonnal felmerültek az ar/er végű foglalkozásnevek ( pincér, bognár, molnár, foglár stb.). Ezek a végződések nyilvánvalóan azonosak, vagy rokoníthatók azzal a "férfi" jelentésű er szótaggal (valamint az úr szavunkkal is), amelyet a férfi és az ember szavainkban használunk, s amelynek türk és indoeurópai megfelelői is vannak.
A feleslegesnek tűnő cs hang pedig a türk -csi foglalkozásnév-képzőt juttatta az eszembe. Ennek magyar megfelelője szerepel az ács, kovács, szakács, szatócs szavaink végén is. Szabédi ez utóbbit az ujgur satigci "uaz" átvételének tartja. Azonban az egész szócsaládot nem lehet átvételnek tekinteni, inkább közös örökség lehet.
Götz László említi a sumer gar "tenni, csinálni", az etruszk car "csinálni" szavakat s ezek kétségtelen kapcsolatát a magyar gyártani szó tövével. Azaz a csér nem (vagy nem csak) sar at jelent, hanem gyár tást is. Amiből következően a gerencsér szó értelme "korongon gyártó" lenne. Ezzel az értelmezéssel eljutottunk a foglalkozásnévhez, azaz a feladatunkat elvégeztük, érteni véljük a gerencsér szavunkat. Az etruszk car e magyar csér közeli rokona; s ebből (vagy megfelelőjéből) keletkezhettek az -ar/-er, és -cs/-ci foglalkozásnév-képzők is a szó elejének, vagy végének elhalkulásával.
Legfeljebb azt kell még megvilágítani, hogy miképpen jelenthet ez a csér szó egyszerre sar at is, meg gyár tót is? Mi köze van egymáshoz ennek a két fogalomnak? Miért kellett ezt a két (távolinak látszó) jelentést éppen ehhez a szóhoz kötni?
A magyarázatot - mint annyi más esetben - ismét az ősvallás adhatja meg. A sár egykor az őskáosz (egyik) megnevezése lehetett, s tudjuk, hogy az őskáoszban nagy teremtő erő rejtőzött. A sumer sar/sarru "király", a magyar szár "király" és az orosz cár szavak is összefüggenek a sár szavunkkal. Ezek éppen a sár teremtőereje miatt válhattak uralkodói méltóságnévvé.
A szócsalád őse t-vel kezdődhetett (vö: magyar teremtő, obi-ugor Torem, Taru "hatti viharisten"!) s a család tagjai egy t - sz - h/ch/cs hangváltozás (szóhasadás) során alakulhattak ki évezredek alatt.
