1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára bukkantak a régészek a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon.
1. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor; itt a székely "s" (sarok) jel megfelelője látható; az ősvallási elképzelés szerint ilyen hegyek voltak a világ sarkain s azok tartották az ég boltozatát; a sarkoknak külön isteneik voltak; a sarok szó szár Óg (Óg király, azaz görögösen Heraklész) nevéből alakult ki
Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki 1995-ben. Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta.
Kandidátusi disszertációjában (Kultusz és régészeti kontextus Közép- és Délkelet-Európában a neolithikum és a rézkor idején, 1987) ja délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálta, s azokat a vallástörténészek megállapításaival vetette össze (Eliade-től Frazer-ig). "E dolgozatban általánosan elfogadott és használt vallástörténeti fogalmakat hasonlítok össze régészeti jelenségekkel. Azt vizsgálom, van-e valamilyen összefüggés egy lelet, leletegyüttes vagy kultikusnak ítélt jelenség és valamilyen, elméleti kutatók által leírt, archaikus vallásra vonatkozó megállapítás között." A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar ősvallás szó használata is tudománytalan). A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét. Azaz tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekinti; miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E hibás alapállása miatt (1) nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor jelentőségét. Azonban a mentségére el kell mondani azt is, hogy a disszertáció írásakor még nem születtek meg azok az írástörténeti felismerések, amelyeket figyelembe vehetett volna.
Általánosan is megfogalmazhatjuk azt az axiómát, hogy aki nem ismeri a
székely rovásírás
jeleinek előzményeit, az nem ismerheti igazán a bronzkor és a kőkor vallását sem. A jeleit elolvasni nem tudó számára a kiásott régészeti lelet jórészt rejtély marad.
Egy bizonyos mértékig elfogadható az átlagolvasó visszafogottsága és tanácstalansága e jelek láttán - hiszen az írásjel is, meg a műfaj is ismeretlen a számára. Nem latin betűket lát maga előtt, amiket a tanító néni ezerszer elmagyarázott s aminek a gyakorlására volt elég ideje. Amint a műfaj is új a számára, mert nem novellát, hőskölteményt, apróhirdetést, győzelmi feliratot, vagy számlát olvashat a tehén testére írva - hanem egy térbeli világmodell jeleit látja. Ez a térbeli világmodell egy másik műfaj; másfajta - jobbára ismeretlen, szokatlan - szabályokkal. Szakembertől persze elvárható lenne, hogy át tudja lépni ezeket az aggályokat és képes legyen a térbeli világmodell olvasási rendjének megértésére. Azonban még ettől is messze állunk.
Mint azt Bánffy Eszter egy riportban megfogalmazta, a kőkori agyagművesek (egy kultúrán belül) rendkívüli mértékben ragaszkodtak a hagyományos mintakincs megőrzéséhez.
E jelenségnek több oka is lehet - tehetjük hozzá.
Az első az, hogy a régészek többnyire a leletek, például a cserepek egyneműsége (hasonlósága) alapján állapítják meg a kultúrák határait. Ezért egy kultúrán belül a cserepek mintakincse szükségképpen egynemű.
A hagyományos mintakincshez való ragaszkodásnak van egy másik magyarázata is, amit Bánffy Eszter
kulturpolitikai okok
miatt nem vehetett figyelembe. Példák sorával illusztrálható tény, hogy a kőkorban és a bronzkorban a székely írásjelek előzményeivel azonos ősvallási jelképek terjedtek el Eurázsiában és Amerikában is (2). Éppen ennek köszönhető az is, hogy képesek vagyunk a
szentgyörgyvölgyi
tehénszobron lévő jelek értelmezésére a székely rovásjelek előzményeinek segítségével. Az akrofónia folyamatának rekonstruálásával ugyanis sikerült azonosítanunk a székely betűk egykori szóértékét; azaz megközelítő pontossággal tudjuk, milyen szavakat jelöltek ezek a jelképek a születésükkor (a jégkorszak, vagy az interglaciális idején). Az így kibontakozó jelentések egységes és jellegzetes vallási rendszert alkotnak, amely az északkelet-eurázsiai és amerikai ősvallási képzetek lényegével azonos. A rekonstruált szóalakokat amerikai indián emlékek segítségével két esetben is ellenőrízni tudtuk (erről
Az Éden írása
c. tanulmányban írtunk).
A székely rovásjelek segítségével a szentgyörgyvölgyi tehénszobor rajzolatai a következőképpen értelmezhetők:
- A székely "s" (sarok) megfelelője a tehén lábain szerepel. Azaz a tehénszobor egy térbeli világmodell, amely a korabeli világelképzelést szemlélteti: az ég boltozatát négy sarokoszlop tartja. (Hasonló
a Szent Koronába épített világelképzelés
is, ott a négy keresztszár hordozza az égboltot jelképező kupola terhét.)
- Az
\"nt/tn\" (Ten) jel
et a tehén vulvájára rajzolták, azaz a jel hangalakja és értelme a teng, tenyész szavaink hangalakjával és értelmével összefügg (ahogyan azt "
Isten szavunk eredete
" c. tanulmányunkban korábban feltételeztük). Ez az égi tehén temékenységgel összefüggő szerepére, ősanya voltára utal. (A ten szótag szerepel Athéné nevében is, ebből ítélve Szentgyörgyvölgyön Athéné előképének szobra került elő. Tudott dolog, hogy Athéné istennő a görög mitológiában jövevény - most talán arra is fény derült, hogy honnan származott.) Ezek a nyelvi kapcsolatok a magyar nyelv felé mutatnak.
- A "g" (ég) jel a tehén hátán látható, ami egy egyiptomi ősvallási elképzelést idéz fel. Eszerint Nut istenasszony teste alkotja az ég boltozatát, két keze az egyik horizonton, két lába pedig a másik horizonton éri a földet. Nut testét középen a szélisten tartja. A szentgyörgyvölgyi "ég" jel éppen ezt a képet ábrázolja: az égboltot középen alátámasztja egy függőleges. A jelnek a kínai lolo írásban meglévő párhuzama szintén az "égbolt" szójele. Csak utalhatunk a dozmati regősénekre, ahol a csodálatos szarvasnak ugyancsak az oldalán vannak a csillagok.
- A szentgyörgyvölgyi tehén homlokán az "sz" ( szár "király") jelet látjuk (3). Ez egy méltóságnév szójele, amelyet joggal tettek a fejre, ahol a méltóságjelvényeket a történelem előtti időktől napjainkig alkalmazzuk (például
a nagyszentmiklósi kincs ősvallási jelentőségű ábrázolásain
, vagy a
mistelbachi avar boglár
on is tanulmányozható avar szokás szerint). A jel az égigérő fát ábrázolja (a királyi hatalom égi eredetére utalva), amelyben egyes magyar népmesék szerint öregasszony lakik (azaz a jel ezen a szobron nőt is jelölhet).
A fentiek alapján a 7500 éves ábrázolást a készítői világmodellnek (a négy oszlopon álló égbolt megfelelőjének) tekinthették és a tehenet valamiképpen az Istennel azonosították. Bár a neten olvasott cikkben ökör ábrázolásáról van szó, ez az állat nem ökör, hanem tehén. A termékenységre (az állattal jelképezett istennő ős voltára) utaló ten jel ugyanis nem a hasa, hanem a farka alatt (a tehén nemiszervének megfelelő helyen) látható. Ennek az elhelyezésnek és jelhasználatnak megfelel
a Gizella kincs avar eredetű zománcozott fibulájának turulábrázolása
, ahol a Ten jel szintén a nemzőszerv helyén szerepel (
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet
, 1999/140).
2. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor nézetei
Emlékeztethetünk arra, hogy az égboltot az egyiptomiak Nut istenanyával azonosították s hogy eleink is Enéh ősanyánk csillagszarvas-alakját látták a Tejúton menekülni.
Az Athéné névnek a tehén szóval való (Fáy Elek által észrevett) rokonsága
alapján a szentgyörgyvölgyi tehénszobor Athéné előképét, vagy megfelelőjét ábrázolja.
Érdemes lenne a többi neolitikus tárgyat is megvizsgálni (különösen érdekes a
Szaveljeva által közölt uráli medveidol
tanúsága), s a rajtuk lévő ábrázolásokat összevetni a székely jelekkel, hogy ezáltal írástörténeti, vallástörténeti s talán népesedéstörténeti következtetéseket is megfogalmazhassunk. Erre az akadémikus kutatás részéről semmilyen hajlandóság nincs. Azon túl, hogy nem értenek hozzá; számukra a magyar ősvallás kifejezés használata, valamint a kutatás során a székely írásjelekre való hivatkozás is tilos, vagy illetlen dolognak számít.
Összesen négy szójelet látunk a tehénidolon. A jelek a legismertebb és a legszélesebb körben elterjedt kőkori jelek közé tartoznak. Mindegyiknek kitűnő formai párhuzamai vannak a székely írásban (némelyiknek kettő is).
A jelek azonosításában némi zavart okoz, hogy a szentgyörgyvölgyi jelek vonalait gyakran többszörösen húzta meg a rajzolójuk. Pl. a lábakon is három vonallal rajzolt "s" (sarok) jelet látunk.
3. ábra. A szentgyörgyvölgyi "s" (sarok) jel hegységet ábrázol; több hasonlót találunk sztyeppi szimbólumrendszerekben; ebből a többszörös vonalú jelképből alakult ki az egyetlen vonallal rajzolt írásjel (előbb szójel, később "s" betű); eredetileg mindkét változat "sarok" jelentésű
4. ábra. A szentgyörgyvölgyi "g" (ég) jel; az alkotó a nyomatékosítás kedvéért többször meghúzta némelyik vonalat
5. ábra. A szentgyörgyvölgyi "sz" (szár "király") jel; kétszer húzták meg a vonalát
6. ábra. A szentgyörgyvölgyi Ten jel az égigérő fát ábrázolja; a fa "ágait" három-három vonallal ábrázolták; idővel ez az ábrázolási forma kettéhasadt: a kialakuló egyszerűbb forma megőrízte a Ten jelentést (ebből lett
a székely \"nt/tn\" írásjel
); a változatlan többvonalú forma pedig szimbólumként szolgált tovább és a mindennapi íráshasználat céljaira alkalmatlan
székely tprus (tapar us = szabír ős) jelképben
maradt ránk
A szobor alkotója a tehén mindegyik testtájára egyetlen jelet rajzolt, de azok egyes vonalait esetenként többszörözve húzta meg. Az ilyen többszörös vonallal rajzolt párhuzamok a későbbi írásemlékeken nem betűk, hanem jelképek vagy szójelek (többhangértékű jelek). Ilyen
a budapesti hun jelvény szimbóluma
(amelynek a hangalakját nem ismerjük), valamint a székely tprus ( tapar us "szabír ős") mondatjel. A leegyszerűsített jelek között betűket és szójeleket is találunk. Ilyen egyszerűbb alakú példa a székely "sz" betű, valamint a kínai lolo írás "égbolt" szójele. Ezek alapján feltehető, hogy a szentgyörgyvölgyi tehén többvonalú jelei szójelek lehetnek.
- Ez esetben a szójelek értelme a testtájak funkcióival egyeztethető (a méltóságjel a homlokon van; a tenyésztéssel összefüggő jel pedig a nemiszerven stb).
- A tehénszobor ezzel az értelmezéssel egyúttal egy világmodellt is alkot (az oszlopszerű lábakra a világoszlop jelét, a boltozatszerű hátra pedig az égboltozat jelét tették).
- Az elolvasott magyar szavak ősiek és egyszerre mindkét rendszernek megfelelnek.
Azaz a tehénszobor grafikai rendszere három szemantikai rendszerrel (a testtájak, a világmodell és a nyelv rendszerével) is ellenőrízhető és mindegyik kifogástalanul zárt, azaz önmagát bizonyító erejű.
Ebből aligha vonhatunk le más következtetést, mint hogy ezen a tájon 7500 évvel ezelőtt a magyar ősvallás jelképeit használták. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a területen magyarok (a magyarok elődei) éltek, bár ez lenne a legkézenfekvőbb következtetés. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei csak azt bizonyítják, hogy a készítői a magyar ősvallás hatókörzetében éltek.
Egyet kell értenünk Bánffy Eszterrel, amikor azt írja a fent említett tanulmányában: "korainak tartom azokat a fantáziadús elméleteket ... amelyek ... már ezt a neolit-rézkori egységet is indoeurópainak értékelik." A szentgyörgyvölgyi tehénszobor és más hasonló régészeti emlék jelei alapján igazat kell adnunk a genetikusoknak, akik az Eu19 génkombináció eloszlása és története alapján arra következtetnek, hogy a magyarság még a jégkorszak vége előtt benépesíthette a Kárpát-medencét. A jégkorszak leghidegebb periódusában a Kárpát-medence magyar népessége a balkáni refúgiumba húzódhatott vissza, majd Kr. e. 10 000 táján és azt követően visszatért mai hazánk területére. E visszatérésnek lehet az egyik jele a szentgyörgyvölgyi tehénszobor (4).
.
Jegyzetek
.
(1) Bánffy Eszterrel még az ásatás idején találkoztam. Mivel már a 90-es években is az volt a meggyőződésem, hogy a székely írás előzményét évezredek óta használták a Kárpát-medencében és máshol is, jeleztem a régésznőnek, hogy várható olyan lelet előkerülése, amelyen a székely rovásírással rokon "díszítés", vagy felirat lesz és ennek értelmezéséhez felajánlottam az együttműködésemet is. Az ismételten felkínált segítségemet azonban nem fogadta el, minden tudományos igényű együttműködés vagy párbeszéd elől mereven elzárkózott. Azt azonban elmondta, hogy a "Bronzkori magyar írásbeliség" c., 1993-ban megjelent kötetemet elolvasta, mert bronzkorosként "minden hülyeséget" el kell olvasnia. Ez a balítélete, amelyet a 150 éves finnugrista agymosás magyaráz, mindeddig megakadályozta számára saját lelete tudományos jelentőségének felismerését.
.
(2) A véletlen egyezés lehetőségét a matematikai ellenőrzés (valószínűségszámítás) egyértelműen kizárta. Azaz a 7500 éves szentgyörgyvölgyi szójelek és a székely írásjelek genetikus (származási) kapcsolatban vannak egymással.
.
(3)
Az index.hu "50 000 éves magyar írásbeliség" c. fórumán hangzott el az a kérdés, hogy miből tudjuk, miszerint ez a szentgyörgyvölgyi függőleges vonal a szár szó jele lenne? Érdemes a választ idézni és végiggondolni ugyanezeket a szempontokat a többi jel esetében is.
A válasz szerint több dolog veendő figyelembe.
- A jelformát illetően: Feltűnő, hogy az egy vonallal húzott (egyébként jól ismert, szinte várt, mert alapvetően fontos ősvallás jelentést hordozó) jeleknek több vonallal húzott változatai szerepelnek a tehénen. Ez valamiféle helyi, korabeli szokásra, divatra utal - de a megértést nem nehezíti. Valamilyen változás történhet az évezredek alatt s ez a legkevesebb.
- A jelentést illetően: a hasonló szobrocskákon és ábrázolásokon a fejen, vagy a homlokon a méltóságjelölők szoktak szerepelni. Ezért viselik a fejükön a koronát az uralkodók is, bár viselhetnék a farzsebükön is. Azért tették a fejre, mert már messziről látni kellett a rangjukat - s erre a célra a fej a legmegfelelőbb testrész.
Mivel tudjuk, hogy a régiek az égig érő fától (a Tejúttól) származtatták a királyi hatalmat, ebből következően a függőleges egyenes vonal jelentését könnyű megtalálni: az égig érő fára (Tejútra) kell gondolnunk. Hiszen ez felel meg a fenti méltóságjelölő funkciónak.
Ezt egyébként a jel képi tartalma is alátámasztja, mert egy növényi szárat látunk (azt is beleláthatunk egy függőleges vonalba) a tehén homlokán.
A hangalakot illetően:
- Olyan szót kell találnunk, amelyik nem mond ellent a fentieknek (azaz megfelelő helyen van az állat fején).
- Olyan szót kell találnunk, amelyik megfelel a székely (és a türk) írásban megtalálható "sz" hangértéknek (ez levezethető a szár szóból).
- Olyan szót kell találnunk, amelyik méltóságjelölő (s ennek megfelel a szár szó).
- Olyan szót kell találnunk, amelyik növényi szárat jelöl (ennek is megfelel a szár szó).
- Olyan szót kell találnunk, amelyik összhangban van a tehénen talált többi szójellel. S ennek is megfelel a szár szó, mert hasonló körbe tartozik, mint a tehénszobron lévő társai. Ugyanis a többi kiolvasható szó is a magyar nyelv ősi szava és a többi jel is magyar írásjelekkel, meg a magyar ősvallással van kapcsolatban. Azaz mindezek együtt összetartozó rendszert alkotnak s ezáltal garantálják az olvasatot.
Ezzel a gondolatmenettel most csak a tehén fején lévő függőleges olvasatát támasztottuk alá, de hasonlóképpen alátámasztható a további három jel olvasata is.
(4) A szentgyörgyvölgyi tehénszobor a fénykép tanúsága szerint cserépből van - azaz a Belső Őrség fazekassága a világ legkorábbi, jelkincsét és nyelvét megőrző, s ezek szerint folyamatosan működő agyagműves-központja. Érdemes lenne ezt a kis cserépszobrot sokszorosítani és árúsítani, valamint egy tehén nagyságú köztéri szobor formájában is kiállítani.
