A két Grétsynek ajánlom, minden tisztelet nélkül *** A FINNUGOR ELMÉLET ALKONYA című, könyvesbolti forgalomban kapható egyetemi jegyzet részlete
Ábra. A budapesti hun jelvény első betűjének párhuzamai (a jelvényen székely betűkkel az "éSZAK" felirat olvasható, alatta az északi sarkon elképzelt világhegy jelképe)
. . .
A segédtudományok szerepe
Bárczi szerint a nyelvek hasonlítójának tájékozottnak kell lenni általában a nyelvek életére vonatkozó törvényszerűségeket, a nyelvek változásait előidéző sokféle külső és belső okokat, a nyelvet beszélő népek gazdasági, politikai és művelődési történetét, ősi vallási hiedelmeit, a tárgyak szerkezetét és változásait illetően. Be kell vonnia vizsgálódásba a földrajzot, a növények és állatfajok múltját és jelenét, intézmények, társadalmi szokások, divatok változásait stb.
Azaz Bárczi legalább látszólag, szavakban elismeri a segédtudományok szerepét. Ugyanakkor féltékenyen őrködik azon, hogy a végső szó kimondásának joga a „nyelvtudomány” képviselőinél maradhasson. Ezért hangsúlyozza, hogy mindezek alkalmazása mellett is a legfontosabb ellenőrző eszköz a jelentések, funkciók és hangalakok szabályos megfelelése marad.
A finnugrizmusnak a segédtudományokkal kapcsolatos valódi álláspontját akkor ismerjük meg, amikor felmérjük a székely rovásírás és általában az írástörténet mellőzésének érthetetlen gyakorlatát. Megdöbbentő, de a Magyar Tudományos Akadémiának nincs olyan részlege, amely feladatának tekintené a székely rovásírással írt nyelvemlékeink kutatását. Hozzátehetjük: olyan sincs, amelyik az ilyen tárgyú kutatást ösztönözné és támogatná. Pedig ezek (a legalább 12 000 éves magyar nyelvemlékek másolatát őrző indián feliratok) nélkül ma már nem lehet megírni sem a magyar nyelvtörténetet, sem az eurázsiai-amerikai nyelvek történetét.
Ugyanezt (a segédtudományok megvetését és mellőzését) tapasztaljuk a magyar krónikák esetében is. Krónikáink a magyar történelem kezdeteit Nimród ősapánk életrajzaként, majd a leszármazottak sorsát követve írják le. Vándorlásainkat ennek megfelelően Mezopotámiából indítják, onnan követik a sztyeppre, majd a Kárpát-medencébe. (1) Azaz a krónikák megőrizték a magyarság mezopotámiai eredetének emlékét egy mitikus csomagolású történeti képben, amely a legősibb történeti irodalom (mint például az Ószövetség) esetében természetes és szokásos megoldás. E magyar krónikákat azonban a hunfalvista „nyelvtudomány” nem tekinti forrásnak, sőt Hunfalvi, Budenz és mások az elméleteiket tagadó források elégetésére, tiltó listára helyezésére és kinyomtatásuk megakadályozására is képesek voltak. Hunfalvi és követőinek politikai hátterét ismerve „természetesnek” tekinthetjük, hogy a finnugrizmusnak mindvégig egyik legfőbb törekvése volt a magyar krónikák értékének kisebbítése, állításaik tagadása.
Angela Marcantonio (2005) Bárczival és a finnugrizmus nyelvészeti csomagolású téveszméivel szemben meghatározó jelentőséget tulajdonít a segédtudományoknak. Logikus és kézenfekvő álláspontja szerint a hagyományos uráli nyelvelmélet alapjaiban elhibázott, amit az is bizonyít, hogy a nyelvészeti modell nem egyeztethető a társtudományok eredményeivel.
Marcantonio több ellentmondást is felsorol:
A hagyományos modell szerint a nyelv elsősorban a szülőtől kerül a gyermekhez. Ezért úgy gondolhatnánk, hogy valamennyi, uráli nyelvet beszélő embernek alapvetően ugyanazok a genetikai jellemzői. Ezzel szemben tény, hogy a szamojéd és az obi-ugor népek mongoloid, a finnek és a magyarok pedig europid jellemzőkkel bírnak.
Nincs "uráli gén" sem – holott ez várható lenne a nyelv és a nép sugallt egyenlősége alapján.
Nincs régészeti nyoma az Urál-Volga térségből nyugatra irányuló vándorlásoknak. A népesség és a technológia a valóságban délnyugatról északkelet felé terjedt el, éppen ellentétes irányban, mint ahogy azt a hagyományos nyelvészeti modell feltételezte.
Nincsenek antropológiai vagy régészeti nyomai szorosan összetartozó ősi közösség létezésének a javasolt őshazák területén.
Ilyenformán a történetírás, az írástörténet, valamint a genetikai, régészeti és ősembertani eredmények független, világos és következetes ellenérvekkel szolgálnak az uráli nyelvelmélet következtetéseivel szemben.
Azaz Bárczi szavaival ellentétben a finnugrizmus nem épít a társtudományok eredményeire, hanem szöges ellentétben van azok legfontosabb megállapításaival.
***
Jegyzet:
(1) A kérdésben jártas olvasó előtt aligha kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar krónikák e néhány mondatos híradásának értékét a nyelvtudomány maradandó eredményei (köztük Götz László kutatásai), valamint az írástörténet és a genetika legújabb felismerései messzemenően igazolják. Például a genetikusok számára ma már nem kérdéses, hogy a homo sapiens sapiens vagy 100 ezer éve a Közel-keletről kiindulva népesítette be Eurázsiát. „Csupán” azt kell tisztáznunk, hogy hány alkalommal (mikor és hogyan) indultak innen (később?) magyarrá váló népcsoportok a Kárpát-medencébe. . .
