A két Grétsynek ajánlom, minden tisztelet nélkül *** A FINNUGOR ELMÉLET ALKONYA című, könyvesbolti forgalomban kapható egyetemi jegyzet részlete
Ábra. Két szójelből álló felirat egy veleméri sindün, azaz tetőcserépen a XX. század 20-as - 30-as éveiből (veleméri Sindümúzeum)
***
A magyar nyelv egységessége
Nyelvünk egyneműségét már a Mátyás király udvarában megforduló Galeotto Marzio is észrevette: "A magyarok – akár nemesek, akár parasztok – majdnem egyazon szólással élnek, és egyformán beszélnek, kiejtésük ugyanaz, a szavak ugyanazok, a hangsúlyozás mindenütt hasonló. Mert – hogy Itáliát említsem – nálunk akkora a nyelvi eltérés, a polgár a paraszttól, a kalábriai a toszkániaitól annyira különbözik beszédében, hogy alig értik meg egymást." (Juhász 1934/991).
Szinte ugyanezt mondja a XVIII. század végén a német gróf Hofmannsegg a magyar nyelvről: "Nagy előny, hogy még a legegyszerűbb nép is éppen oly jól beszél, mint a legműveltebbek és mindenütt egyformán, mert tájszólások nincsenek. Nem ismerek nemzetet, melynek a magyaron kívül ez az előnye volna." (Berkeszi 1887/139).
A magyar nyelv meglepően egységes voltáról alkotott külföldi megállapítások arról tanúskodnak, hogy a magyar nyelv időtálló alkotás, amely már a beláthatatlan múltban egységes szerkezetűvé ötvöződött s ezen a történelmi fordulatok sem voltak képesek változtatni.
Ugyanezt erősíti meg az a tény is, hogy (az ismert európai nyelvekhez képest) a magyar nyelv az időnek is ellenálló rendszernek tűnik, mert a nyelvemlékeink nyelve alig különbözik a mai magyar nyelvtől.
A magyar nyelv önállósága
Benkő Loránd (1996/958) közelmúltban megjelent álláspontja szerint „A magyar nyelv, mint Európa egyik legrégibb önálló nyelve a honfoglalás idejére mintegy kétezer év óta élte a maga külön életét, és ez után az irdatlan hosszú idő után akár legközelebbi nyelvrokonaival szemben sem hordozhatta volna már magában a megértésnek a halvány lehetőségét sem.” Szóbeli közlése szerint a magyar nyelv honfoglalás előtti külön élete háromezer, vagy több évig is tarthatott. Azaz igen nagy távolság van a magyar nyelv és a legközelebbi rokonként nyilvántartott obi-ugor nyelvek között.
Hasonlóképpen nyilatkozik Róna-Tas András is, amikor arról beszél, hogy a finn és a magyar nyelv „távolsága a latin és a perzsa nyelv távolságához hasonló." (1996b/154).
Az önállóság nem csak a más nyelvektől való távolságban, hanem a magyar nyelv szerkezetében is megmutatkozik. A magyar nyelv magából sarjad, logikus, és majdnem matematikai pontosságú szerkezettel rendelkezik.
A Czuczor-Fogarassy szótár szerint 2 000-nél is több alapvető szógyökünk van. Ezek mind egyszótagúak és sok más szónak képezik az alapját. A további szószármaztatásokat elsősorban a mintegy kétszáz képző és rag segítségével, ragláncokkal éri el. Olyan szavakat alkothatunk, amelyek értelmét más nyelvek csak hosszú körmondatokban képesek visszaadni.
A napjainkban folyó számítástechnikai szótárprogram-fejlesztések kapcsán elvégzett számításokból kiderült, hogy az elvileg lehetséges magyar szókészlet mintegy 2-3 milliárdra rúg. Ezek segítségével rendkívül tömör, ugyanakkor pontos megfogalmazásokra vagyunk képesek, aminek a mindennapi kommunikációban (az oktatásban, a munkaszervezésben stb.) nehezen felbecsülhető jelentősége van. . .
